Föld, kaland, ilyesmi

Csak azért is...

.. megtöröm a rendszer és írok egy bejegyzést így két héttel az előző után. Mert bizony sűrű délelőttöm volt, és úgy éreztem, hogy meg kell osztanom a nagy világgal. :)

Kilencóra harmincötperckor sikerült kiszenvednem magam az ágyból, leültem az íróasztalom elé, hogy tanuljak. Ekkor eszembe jutott, hogy a tegnapi napom azzal ment el, hogy egy felesleges anyagrészt tanultam meg és úgy döntöttem, hogy veszek pár füzetet. Ahogy visszatoltam az íróasztalom székét, a lába beleakadt a rongyos kémia füzetembe, és még jobban szét szedte, így úgy döntöttem, hogy jót tenne a tudásomnak, ha újraírnám az egészet, ezért gyorsan felvéstem plusz két négyzetrácsos füzetet a bevásárló listámra. Egy kibaszott strébernek éreztem magam miközben felöltöztem. Előkerestem a könyvtári könyveimet gondolván, hogy két hét késés után illene visszavinni őket. Anya adott ötezer pézt, hogy hozzak " ebédet". (Erre a későbbiekben visszatérek.) Mentem nyugisan a menő napszemüvegemben, amikor hátra néztem és a pofámba vigyorgott a busz, jelezvén: Le fogsz késni... Elkezdtem rohanni, és elértem, szóval tök jó volt.
 Elsőként a füzeteimet akartam megvenni, hogy felváltsam az ötezrest, de végül az aprómból fizettem, mert nem tudtak visszaadni.. Ezután mentem a könyvtárba, ahol csak 260 forint késedelmem volt, ami tök jó, csak sajnos hat könyvel késtem, így hatszor ennyit kellett fizetnem, plusz még valami ismeretlen oknál fogva tagsági díjat is kellett.. Baromság.
Felmásztam a második emeletre, ahol a számítógép elárulta nekem, hogy egyetlen egy Vörös és Fekete van bent: Az, amit én visszavittem, és ami még véletlenül se jutott azóta fel a helyére. Helyette kivettem inkább egy angol nyelvű könyvet, a "Notes from an axhibition"-t Patrick Galetől. Érdekesnek hangzott.
 Pénzem felétől megfosztottan vágtam neki a következő állomásnak, de mivel labilis idegzetem van, rágyújtottam. Csak egy kicsit. A csikket az egyetem tövébe dobtam, azon gondolkodva, hogy felvesznek-e dohányzókat. Ezt követően bementem kedvenc kisboltomba és pótoltam az előbb keletkezett hiányt a táskámban dohányáruk terén (ezt persze saját pénzből), majd a McDonlad's felé vettem az irányt, mert anya azt akarta, hogy itt vegyem az "ebédet". Mert itt csak "ebédet" árulnak, nem ebédet. Azért kellett innen vinnem, mert valami menühöz adnak poharat (nem a reklám helye..) és anyu imádja gyűjteni ezeket a poharakat (Mert egy pohár lehet üvegből, de egy üveg nem lehet pohárból!:D) Hazasétáltam, hogy beugorhassak a patikába, de sajnos nem volt nálam elég pénz arra a hülye torokfájás elleni cukorkára. Így hazamentem, "megebédeltem", majd visszamentem a patikába, útba ejtve a postát, hogy befizessem anyának a TBjét. A patikus ezúttal is csúnyán nézett rám, mert visszamertem kérdezni, hogy "Mennyi?". Szerintem arra számított, hogy megint nem kérem. Hazaérve bekaptam egy szemet, majd ismét le kellett mennem, hogy levigyem a kutyust sétálni.
Szóval igen, mozgalmas délelőttöm volt és ezután örülök, hogy egy unalmas, tanulással teli délután vár rám. És persze reménykedem, hogy valami kiruccanós este, bár még szervezés alatt vannak a dolgok.

Na, bejegyezve. Akkor most még két hétig nem írok, jó? :)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.